Ma ugyanis Sopron már vetekszik a sógorok Blaufränkisch borával vagy az északi szomszédban Frankovká Modra névre keresztelt fajtával. Mégis, a környék megint lemaradt az Év Borásza választásról. A soproni borvidék eddig még jelölést sem kapott. Holott a Fertő menti lejtőkön terem a legjobb magyar Kékfrankos. Borász is akad nem egy jeles ember, a soproni Bormarketing Műhely pedig az első számú piacra-segítő szervezet az országban ? és mégse. Mi hiányzik vajon, hogy a soproni bor és/vagy egy itteni borász igazán átütő legyen? Pénz, lobbi? Erős piaci érdek? Talán is-is. Helyi adottság? Hál? istennek ez utóbbi megvan, csak fel kellene hozni a régmúlt idők fenekéről.

UGYANIS BURGENLAND, a pozsonyi borvidék és Sopron valamikor még a normális világban összetartoztak. Ez most az Unió határtalan berkein belül sem volna szükségképpen másként, ha nem terhelné a helyzetet sok tonna történelem. A hat évtizedes szétszakítás viszont Burgenland számára hatalmas helyzeti előnyt teremtett, ami egyfelől védi az osztrák gazdát a magyar piactól, másfelől hiába is próbálnának a magyar termelők a szlovákiaiakkal összefogni, a hivatalos pozsonyi politika még a borpiacon is a konfrontációt keresi (lásd a magyar Tokaji leminősítése). Tehát ahelyett, hogy összehangolnák a nyitott pincék napját ? vagy a Márton napja körüli libahetek rendezvényeit ?, és egész Európa számára szóló megapartivá gyúrnák, marad az elzárkózó, olykor ellenséges piacvédelem.

EZ SOPRONT A PERIFÉRIÁRA HELYEZI, de a felkent budapesti ?borítészek? is lusták felfedezni a borvidéket. Sopron pedig nagyon igyekszik visszakerülni a térképre, ahol évszázadokon át mindig jelen volt. Minden decemberben itt rendezik az Országos Bormarketing konferenciát, még a trilaterális (osztrák?magyar?szlovák) kezdeményezésen is túlmutat a Páneurópai Borverseny, amit most nyolcadik alkalommal szerveztek meg. Van egy szerényebb, de immár hagyományos rendezvény is: év vége felé a Haszon borszakírója összeül különböző helyi borászokkal Jandl Kálmán poncichter pincéjében. Most ötödik alkalommal rendeztük a fertőrákosi találkozót: ezúttal a Fényes Pince és a Pfneiszl Pincészet küldött képviselőket. Utóbbi mindjárt kettőt, ráadásul ifjú hölgyeket.

LEÁNYTESTVÉREK: az idősebb borász, a fiatalabbik pincész. Legyen övék az elsőbbség. Mert a szomszédban Pfneislként írott család csúcsbora, a Pentagon eljutott már idősb George Bush amerikai elnök asztalára is. Öt fajtából készült, mint ahány tagot számlál a család, a szőlők az öt földrészt jelképezik, öt hordóból kerültek házasításra és ötször öt, azaz 25 euróba kerül. Hát most ehhez az ötszöghöz hasonlót készítettek a határ innenső oldalán. A Sopronban már Pfneiszlre ?magyarosított? család kihozta a Távoli Világot. A kétnyelvű és osztrák?magyar ?kettős állampolgárságú? pince ismét dobott egy nagyot. A szokatlan, de különleges névadással Távoli Világ névre keresztelt cuvée igazi nagybor, nagy marketinggel. Ez is egy ötös házasítás, a huszonéves Birgit Pfneisl kreálmánya. Ezekkel a fajtákkal dolgozott inasévei során Ausztráliában, ahol a legjelentősebb shiraz ültetvények találhatók, Chilében, ahol oly sok carmenére tőke növekszik, Argentínában, ahol a malbec egy különösen fontos fajta, Kaliforniában, ahol a zinfandel új hazára lelt, és Olaszországban, amely a sangiovese szülőhazájaként ismert. Tökéletes egyveleg: a Kräftner dűlő termései együtt mentek végig a technológiai láncon. Bortúra a világ körül: nagy ötlet, nagy utazás ? fényes siker.

FÉNYESÉK NEM BORÁSZOK, de szőlő náluk is mindig volt a családban, ez alól errefelé kevés a kivétel. A pincészet motorját még a szőlész papa rúgta be az Állami Gazdaság vezetői ülésén, és a szakcsoportból 2000-re már hat hektár lett. Az informatikai bizniszből a borüzletbe fektető család ügyesen használta ki a támogatási lehetőségeket: a bal oldali pinceágat a jobboldali kormány, a jobb oldali pinceágat a baloldali kormány alatt építették. Most csaknem 10 hektáron gazdálkodnak, de a lédig borokból továbbra sem engednek, és egyre szebb tételeket palackoznak. Egy Fényes zweigelt mellett jól el lehet beszélgetni, ám a barikkban érlelődő kékfrankosuk már komoly bor. A 2007- est még hordómintaként kóstoltuk: több van benne, mint politikai ígéret. Jót tett neki egy kis plusz természetes terméskorlátozás: a seregélyek is megszedték a magukét. A pincészet csúcsbora pedig a Regős cuvée, soproni módra: cabernet és kékfrankos házasítása. Tipikus ajándékbor: szép óncímkével és hatalmas árréssel árulják a kereskedők, de még így is csak 3000 forint. Még ennyibe sem kerül, és a legjobb vétel a cabernet, új töltésű tölgyfában várja az érés pillanatát 14 hónapja a 2006-os sauvignon. Ennek a bornak a gyümölcsös-fűszeres mélysége fogja leginkább meglepni a piacot tavasszal. Nagy potenciállal bír, fényes jövő vár rá. Akárcsak Sopronra ? mondom én.