A KISTÜCSÖK VENDÉGLŐBEN más divat járja. A munka. Miközben egyre nagyobbra nő a gasztronómiai buborék is: a semmit konfitáló, a minimál art formavilágában tálaló, (színes)borsos árakat kalkuláló ?trendi? budapesti éttermek közege, melynek nagy része ukrán vállalkozók kezében van.

PERSZE NEM A KIJEVI PULYKAMELL a mi ellenségünk, pusztán azt mondom, hogy a magyar vendéglátósoknak eközben alig jut valami kis uniós támogatás, és egy fél éve már a ?hitel is alma?, ahogy ezt a kocsmákban régente kifüggesztették. A mi ellenségünk egyébként a rendszeresen lefizetett étterem-kritikus és az egynapos turista-blogger egyszerre.

A HASZON GASZTRONÓMIA ROVATÁBAN megpróbálunk velük szembe menni. Az éttermeket többszörösen teszteljük, olykor ketten is, minden alkalommal kifizetjük a számlát, és nem csinálunk különösebb cirkuszt az egészből. Ezért szimpatikus már elsőre a balatonszemesi Kistücsök Étteremben folyó munka. Soha nem akarnak többet, mint ahova el lehet jutni. Egyszer kérdeztem meg Csapody Balázs tulajdonos üzletvezetőt, hogy a Michelin csillag-e a cél, de rögtön elszégyelltem magam a hülye fővárosi felvetésért, olyan kedvesen, de egyben sajnálkozóan nézett rám. A cél ugyanis: mindig újítani és fejlődni, a vendéget kiszolgálni. Mint később megértettem.

ÉRTELMI (EGYBEN ÉTTERMI) FEJLŐDÉSEM első állomása az előételek sora volt. Legutóbb a friss tavaszi étlap választéka: kecskeszalámi, szarvas felsál fűszeres karalábé lekvárral, házi kenőmájas, füstölt pisztráng sóskasalátával, ilyenek. Az étvágygerjesztés után a gasztronómiai evolúció következő foka a restauráció. Az ember ilyenkor egy levessel helyrehozza, restaurálja a gyomrát, lásd restaurant. Erre a célra a tavaszi ajánlatban négy húsleves is várja a böjt végét. De az aszkéták és az update-en élők is megtalálhatják a számításukat egy gyömbéres karalábélevessel.

A FŐÉTEL, fehérboros snidlinges pacal nem az a bizonyos pirospaprikás csíkokra vágott frottírtörülköző. A böjtölők meg vidáman úszkálhatnak a halak között: választásunk fogasra és harcsára esett alma- és széles metélttel, és karalábékrém tükörben nézegethettük hozzá magunkat. Megjegyzem, nekem a harcsa volt az igazi, bár gyanítom, azért van eleve kétféle hal a tányéron, hogy több mindenről tudjunk beszélni. Hát, kérem, akkor beszéljünk.

A KISTÜCSÖK HAT LÁBON ÁLL, mint egy bogár. A lábak: magyar hagyomány, friss balatoni hal, somogyi vad, minőségi szállítók, kifogyhatatlan ötlettár és kötelességtudó személyzet. 200 féle magyar bort tartanak, de a balatoni hal mindig helyi borral találja meg a párját, a pincérek értenek a borokhoz és az ételekhez. Hogy mibe kerül ez nekünk? A négyfogásos tavaszi menü most öt Mátyás, de egy kiadós leves-főétel-desszert kijön 4 ezerből. Igaz, hogy ital nélkül.

AZ ÖTLETEK GARMADÁJA egyébiránt az első szabad magyar fűszerválasztásokra alapoz: ilyenkor tavasszal borsikafű, zöldlencse, négyféle hagyma, kömény, gyömbér és chili leginkább Jahni László séf úr kelléktára. Desszertnek sem kell flancosabb, mint egy jó madártej, pláne, ha a Balaton-mellék legjobbika, vagy egy vidékies illatot árasztó bodzapuding.

KÁVÉ ELŐTT ÖSSZEGEZVE: a Kistücsök nem szép, de nem is ezt várjuk tőle. Jó ülni a teraszon nyáron és odabenn télen. Szezonban a parkolás nem egyszerű, de ez csak Pesten szempont. A hely nem olcsó, de nem is drága, pont olyan, ami egyszer mindenkinek megfizethető. S végül: a Kistücsök nem stílusos hely, de kit érdekel? Eklektikus, vidéki és magyaros: egyszóval otthonos. A Kistücsök megérdemel tőlünk, mindenkitől, millióktól egy-egy csillagot. A Michelin gumibaba meg majd jön magától.